A válás szó jelentését vizsgálva elmondhatjuk, hogy klasszikus értelemben a házasság törvény által kimondott végét jelenti. Szerbiában, a 2013-as évben 36 209 házasság köttetet, és 8170 válásra került sor. Manapság a vadházasságok, illetve élettársi viszonyok száma egyre nő. Ezért az ilyen kapcsolatból kilépő felek állapotát is a váláshoz egyenlő jelentésűnek tekinthetjük. Ezek száma pedig a statisztikai hivatalok által nincsenek jegyezve.

Hogy mi a válások oka, csak hosszasan, és gyakran szubjektíven ítélhetjük meg. Talán mégis kiemelhető néhány gyakoribb ok, ilyenek:

1. Az elköteleződés hiánya. Ezek gyakran a korai gyermekkorban kialakult rossz kötődésekből is eredhetnek. Ennek ellenpéldáját is látjuk, amikor a társfüggőség jelenségével találkozunk.
2. Az fúzió teljességének hiánya. Manapság gyakori élmény, hogy a felek nem tudnak a „jóban és rosszban” azonos mértékben jelen lenni. Van, akik sokkal jobban működnek a nehézségek szakaszában, s ha megkönnyebbülnek, feloldódnak a gátak, akkor ez a biztonság érzés is feloldódik.
3. Túl sok vita, veszekedés. Ám ezek általában külső tényezőkből is eredeztethetők: szociális státus megromlása, anyagi rosszul lét, munkanélküliség, stb. Vagy a házasság különböző fejlődési fázisainak rosszul megoldott konfliktusai. Gyakran a gyermekek érkezése, vagy épp nem érkezése, azok nevelése körüli egyet nem értések.
4. Harmadik fél belépése. Ezeknek is az adott párkapcsolat valamilyen hiányossága lehet a legjobb táptalaj, s a félrelépéseknél gyakran a kalandok kapcsolattá fejlődnek, ami nemcsak a válást, de akár egy újabb házasságot is szülhet magában.
5. A túl fiatalon köttetett házasság. A felek kései feleszmélése, hogy talán nem élték még ki magukat, vagy nem tudnak a házasságuk íratlan szabályaihoz igazodni. Éretlenség a házasságra.
6. Az egyik fél uralma a másik felett. Ez lehet egy egyszerű domináns fél, aki a döntésekben nem ad teret társának, de gyakran a pszichés terrort akár testi, vagy szexuális bántalmazás is követheti. Tulajdonos és rabszolga viszony.
7. Felnőnek a gyerekek. Ez szintén a házasság egyik fontos fejlődési szakasza, amit azután ha a két fél nem old meg kellőképpen, akkor már képtelenek lesznek az üres fészekben csak ők ketten együtt élni a mindennapokat.

Természetesen más-más a válás feldolgozásának mente akkor ha a házasságból, együttlétből gyermek is születik. Elgondolkodtató adat, hogy egy kutatás válaszadónak mindössze 40%-a gondolja úgy, hogy a szülei tettek azért, hogy ne váljanak el, 15%-uk szerint viszont egyáltalán nem dolgoztak a házasság megmentésén, illetve hamar feladták. Vannak olyanok is (5%), akik úgy gondolják, hogy a gyermek miatt a szülőknek egyáltalán nem lett volna szabad elválniuk.

A válás hosszú folyamat. Első szakaszát a döntéshozás szakaszának nevezzük, amit az alkalmazkodás időszaka követ. Ez több alfolyamatot tartalmaz, mint jogi-gazdasági válás, szülő-gyermek kapcsolatok átrendezése, társas-kapcsolatok átrendezése. Mégis a legfontosabbnak tartjuk e folyamatban az érzelmi leválást. Aki valóban komolyan akarja a válást, annak nincs szüksége arra, hogy vádolja a másikat. Az igazán megérlelt döntés jele, ha valaki tudja vállalni a felelősséget a döntésért, és nem akarja a másikra kenni az okokat.

A vizsgálatok szerint az elhagyottak sértettnek és kitaszítottnak érzik magukat, az elhagyók pedig szabadabbnak, de nagyobb a bűntudatuk. A férfiak nehezebben dolgozzák fel a válást, ha őket hagyják ott, míg a nők, ha elhagyottak voltak, nagyobb arányban maradtak később jó viszonyban elhagyójukkal. De a válásból nem lehet jól kikerülni, mindkét felet megterheli, csak másképp.

Az elvált emberek, ha újraházasodnak, nagyjából azonos arányban válnak el ismét. A szerzők szerint ez arra utalhat, hogy aki már egyszer elvált, az könnyebben válik másodszor, mindamellett a második házassággal a férfiak elégedettebbek, mint a nők.

A válást akkor tekinthetjük lezártnak, ha kialakul egy stabil életvitel és egy stabil identitás.

            A válás utáni időszak megoldásával olykor nem tudunk egyedül megküzdeni. Néhányan ilyenkor a barátokhoz fordulnak, akiknek, ha nincs ilyen tapasztalásuk, bizony nehéz helyzetbe kerülnek, sőt még a felek közti elköteleződést is magukra kell vállalniuk. Mások a világhálón keresnek hasonszőrű embereket. Szabadkán most ennek az eleven feldolgozása kezdődik meg egy önsegítő csoport formájában, ahol megismerve egymás történeteit, feltárva a saját esetüket, megérthetik, hogy ez nem egy könnyű szakasz, de nincsenek egyedül, s segítséget kaphatnak abban, hogy azon az úton, amin most elindultak, egyedül, de felerősödve végigmehessenek. Szintén mások családterapeutákhoz fordulnak, vagy más szakemberekhez.