Amennyiben az uniformizálódást úgy határozzuk meg, mint egyöntetűvé, egyformává, egyhangúvá válás, úgy ennek fiktív következményei a személyiségre nézve dramatikusak lennének. Ugyanis, létezik a személyiségnek egy olyan megfogalmazása, mely szerint: az egyszeri és egyedi lény, az individuumnak megszületett ember örökletes és szerzett, individuális testi és lelki tulajdonságainak specifikus rendezettségű sajátos összessége, mindenki mástól eltérő (az egyént mindenki mástól megkülönböztető) szervezettségű egysége. A személyiség fejlődése voltaképpen nem egyéb, mint a (változatos tulajdonságokra, folyamatokra, állapotokra vagy vonásokra vonatkozó) komponensek kialakulása (nyilván az érési folyamatokkal párhuzamosan) és az azokat átfogó kapcsolathálózat szervezettségi és egységességi fokának fokozatos növekedése. A személyiség rendszerjellegének megalapozása után is folyamatosan képes fejlődni, mondhatni élethosszig tartóan tud pozitív irányba módosulni, tökéletesedni. Ez minden bizonnyal az emberi életforma egyik legcsodálatosabb jelensége. És az egységesített pedagógiai programok megheckelése.
Elgondolni is félelmetes, hogy milyen pusztító következményekkel járna természetszerűleg az emberek személyiségbeli uniformizálódása, a csodálatos és elbűvölő személyi diverzitás csökkenése, hiszen a változatosság társadalmi síkon lényeges fenntartó erőt képvisel. A globalizáció törekvése az uniformizálás. A személyiség szintjén a globalizáció dialektikája az individualizáció és a sztenderdizálódás feszültségterében játszódik le. A társadalmi feszültségek, és polarizálódások helyébe most egyfajta mozdulatlan stabilitás kerül. E két ok hatására uniformizálódik a társadalom „kultúra-fogyasztása”: gazdagok és szegények, főnökök és beosztottak, elnyomók és elnyomottak ugyanazokat a könyveket
olvassák, ugyanazokat a filmeket nézik, és ugyanazt a zenét hallgatják. Ez jellemzi a globalizált társadalmakat is, de ebben az esetben általában a McDonald’s-izálódás fogalmat használják. Az uniformizált kultúra ugyanazokat a kulturális szimbólumokat és életformákat terjeszti el: a Marlboro cigarettát, a kék farmert, a Coca Cola kisüveges változatát, az utazás és a szabadidő kultuszát, stb. A kultúra uniformizálódása így az értékek uniformizálódását jelenti. Ezért a szilikon mellek azért tartalmi egységei a globalizáció folyamatának, mert pontosan „látszik”, hogy nem eredeti, nem személyes, nem egyedi.
A deviáns csoportok ezért mindig megoldásai lehetnek a teljes uniformizálódás elől. A deviáns nem szabad, hogy pejoratívan értelmeződjön, de minden esetben a normalitás átlagoshoz való törekvése elleni.
Samarago Vakság című regényében érezhető az egyöntetűség egy furcsa formája, melyben mindenki vak – csak az olvasó tudja, hogy mégsem – és ezáltal mindenkit egyformának láthatunk, pontosabban nem láthatunk. Ennek ellenére a személyiség az, ami ennek ellentmond. Gondoljuk csak el, milyen lenne a politikai nézetek egyöntetűsége, a vallás egyformasága – amire nagy a törekvés, de említhetem itt az azonos – másokkal megegyező gondolkodás az élet értelméről. Másrészt a másképp gondolkodásból születő konfliktusok visznek előre, általuk tanulható meg a különböző probléma megoldási mechanizmusok, így lehetséges a fejlődés.
A csoportok kialakulásban is valami egységes elv követődik, de ez sem teljes, csupán az egész egy részére vonatkozik: pl. ruházat (utalás az „uniformis” használatára: punk, rock, emo, barbie, stb.), életforma (droghasználók, hajléktalanok, vegetáriánusok, stb.), sportcsapatok, forradalmi egységek, és még sorolhatnánk. Ezek meglétének hossza változó. Olykor csak egy életszakaszra vonatkozik. Ezért is
ajánlott a személyiségfejlődés nagy részének lejátszódása után a szabad döntés általi uniformizálódás.