Az instant kávék óta híresült el a kettő az egyben effektus. A bipoláris betegségek esetében itt ugyanazt a lelket és testet sújtja két egymással ellentétben álló állapot: depresszió vs. mániás szakasz. Gyakran hallani azt is: Egyszer lent, másszor fent. A tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak a mániás és a depresszív fázis között, a betegek hol súlyos mélypontokat, hol egészen végletes feldobottságot élnek át. A depressziós és mániás fázisok közötti hangulatváltás módja és ideje nagyon eltérő lehet. Sok esetben a bipoláris betegség depresszióval kezdődik és akár évekig, évtizedekig csak ezek a tünetek jelentkezhetnek,
mire az első mániás fázis megjelenik. Az is előfordul, hogy a fázisok között több év tünetmentes időszak telik el, míg máskor gyakran, akár évente 3-4-szer váltakoznak, köztük rövid szünettel, vagy anélkül. Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban tapasztalható a betegség legrosszindulatúbb formája, amelyben a mániás és depressziós epizódok havi-, heti- vagy akár napi gyakorisággal váltakoznak. Ez felborítja a beteg- és környezete addigi életét; a hangulatingadozások miatt a beteg kiszámíthatatlanná válik, elveszíti valóságérzékét, ami gyakran meggondolatlan cselekedetekhez vezet.
A depresszív fázis jelei és tünetei többek között a szomorúság, nyugtalanság, ok nélküli bűnösségérzet, dühös kedélyállapot, elhagyatottság-, magányosság érzet, alvási és evési zavarok, fáradtság, érdeklődésvesztés a napi tevékenységek iránt, koncentrálási problémák, lehangoltság, önutálat, apátia vagy nemtörődömség, deperszonalizáció (a saját személyiségre vonatkozó tudat zavara), érdeklődés elvesztése, a szexuális tevékenységek iránt érzett vágy csökkenése, vagy hirtelen felfokozódása, félénkség vagy szorongás társaságban, ingerlékenység, a motiváció hiánya és halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok. Emellett üresség tartós érzése, reménytelenség és pesszimizmus érzése, bűntudat, értéktelenség vagy tehetetlenség érzése, csökkent energiaszint, fáradtság vagy lelassultság érzése, túl sok alvás vagy alvásképtelenség, fokozott vagy csökkent étvágy, súlygyarapodás vagy súlycsökkenés, krónikus fájdalom vagy egyéb tünetek, amelyeket nem testi betegség vagy sérülés okozott.
A hipománia a mánia egy kevésbé súlyos fajtája, pszichózis előfordulása nélkül. A mánia sok tünete jelen van, de sokkal kisebb fokban, mint a mániás epizódnál. A hipomániás emberek általánosan úgy jellemezhetőek, mint energikus, euforikus személyek, túláradó ötletekkel, akik sokszor igen magabiztosak és karizmatikusak. A kiteljesedett mániával ellentétben képesek az összefüggő, logikus gondolkodásra, így képesek megállni a helyüket a mindennapi életben. A hipománia azt jelenti, hogy a mánia mértéke enyhe vagy közepes. A hipomániás személy gyakran jól érzi magát, és úgy véli, hogy jobb formában van, produktívabb, mint máskor.
A mánia lehetséges tüneteit: az áradozó jókedvet, a túlzott optimizmust, a gyors, megállíthatatlan beszédet, a hevesen cikázó gondolatokat, az izgatottságot, a gyenge ítélőképességet, a meggondolatlanságot vagy olyan kockázatok vállalását, melyeket az egyén normális esetben nem vállalna, a túlzott aktivitásra való hajlandóságot, az alvászavarokat vagy a szükséges alvás csökkenését, a figyelem könnyű elterelhetőségét (folyamatosan vált egyik témáról a másikra), a koncentrálásra való képesség elvesztését, a szertelen és hivalkodó vagy túlzottan színes öltözködést, az ellentmondást nem tűrő modort, és a hajlamosságot abban a hitben, hogy kifogástalan szellemi állapotban vannak. A mániás betegek fáradhatatlanul, mértéktelenül és megfontolás nélkül kerülnek olyan szituációkba, amelyekben nem képesek felmérni a bennük rejlő, vagy a társadalom által rájuk háruló veszélyeket. A tünetek között még előfordul: „rohanó” gondolatok, nagyon
gyors beszéd, ugrálás a gondolatok között, lobbanékonyság, megnövekedett szexuális késztetés, drogokkal, főként kokainnal, alkohollal és altatókkal való visszaélés, provokatív, tolakodó vagy agresszív magatartás, vakmerőség, költekezés, gyors üzleti döntések.
Lehetséges egy pszichózisos tünetekkel terhelt fázis és egy kevert fázis is, amikor a mánia és a klinikai depresszió tünetei egyaránt jelen vannak (például nyugtalanság, szorongás, agresszivitás, zavarodottság, kimerültség, álmatlanság, ingerlékenység, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, félelem, paranoia, üldözéses téveszmék, felgyorsult beszéd, rohanó gondolatok és dühroham). A pszichotikus tünetek mindig tükrözik a beteg aktuális hangulatát. Egy mániás epizód alatt például a személy azt képzelheti, hogy különleges hatalommal vagy vagyonnal rendelkezik, míg egy depresszív fázisban például azt hiheti, hogy semmire se jó, vagy tönkre lett téve, vagy hogy valamilyen bűn elkövetésében vétkes.
A legtragikusabb következmény azonban az öngyilkosság. Minden tizedik bipoláris betegségben szenvedő beteg öngyilkosság következtében hal meg, de a közhiedelemmel ellentétben főleg a mániás fázisról a depressziós fázisra történő váltáskor és nem a súlyos depressziós időszakban. A betegek 25-50 százaléka élete folyamán legalább egyszer megkísérli az öngyilkosságot.
Több személyiségvonásban felfedezhetjük a belső vs.-t: a kitörő jókedv és a mély zuhanás még nem jelent kóros elváltozást. Ez az írás is azért sikeredett ilyen tudományosra, hogy el tudjuk választani a mindennapi hangulati ingadozást a bipoláris zavartól, mert azok is szembe állíthatók egymással.