„A legtöbb, amit szülőként gyerekünknek adhatunk, az egy testvér” (Ranschburb).

Kevés olyan téma van, amelyik ennyire testhezálló számomra — látva a fiaimat mindennap —, mint a testvérféltékenység. Szinte minden többgyerekes családban ismerős gond ez. Féltékenyek vagyunk, mert szeretünk. És mivel szeretni, szeretve lenni jó, ezt a kellemes állapotot meg akarjuk tartani magunknak, azaz nem akarjuk elveszíteni. Egy gyerek számára a trónfosztás általában az élet első nagy krízishelyzete. Egy tökéletes, énközpontú világba gyakran teljesen váratlanul belecsöppen egy másik ember, aki hirtelen sokkal érdekesebb lesz mindenki számára. Természetes, hogy ilyenkor a gyerek a riválisának érzi a „trónkövetelőt”, és féltékeny rá.

Hogy miképpen reagál egy gyerek a kistestvér érkezésére, az több mindentől függ. Egyrészt nem mindegy, hogy milyen korú. Másképp viselik a fiúk és a lányok. Továbbá az is fontos, hogy mennyire változott meg a gyerek élete egyik napról a másikra a baba megszületésével. A kis korkülönbségnek egyébként előnyei is vannak, hiszen a testvérek szinte együtt nőnek majd fel.

A féltékenység megmutatkozhat testi szinten (étvágytalanság, alvásproblémák, bepisilés) vagy a viselkedésben (engedetlenség, hiszti, indulatkitörések, szorongás, rosszkedv, visszahúzódás) is. A gyerekek gyakran visszaesnek egy már meghaladott fejlődési szakaszba, hirtelen nem tudnak egyedül felöltözni, vagy bepisilnek éjszaka. A gyerekek érzelmi reakciója sokkal nagyobb százalékban harag és féltékenység, a szeretet majd csak később alakul ki a kistestvér iránt. A nagyobbak azért simogatják, puszilgatják néha mégis a csöppségeket, mert ezt kérték a szülők, vagy ezt látják, és szeretnének megfelelni anyjuknak, apjuknak.

Megoldási javaslatok

* A jó testvéri viszony kialakítását igen korán, még magzati korban érdemes elkezdeni. Az akkor még egyke gyermekkel beszélni kell róla.

* A terhesség alatti kellemetlen tüneteket (hányás, rosszullét) semmiképp se hozzuk összefüggésbe a kistestvérrel. Hiszen ha ez tudatosul a nagyobb gyerekben, akkor már eleve haragudhat a még meg sem született testvérkére.

* Készüljünk az első találkozásra. A nagyobbikkal együtt vásároljunk valami apró ajándékot a pocaklakónak, és fordítva, készüljünk egy másik csomagocskával, mellyel az újszülött lepi meg a nagytestvérét.

* A kórházból hazaérve a baba kerüljön be a helyére, és ha alvás közben véletlenül mégis fölriadna a totyogó játékának zajára, akkor azért az idősebb gyermeket ne teremtsük le, csak szépen mondjuk el, hogy a kicsike minden zajra fölkel, úgyhogy legyünk csendesebbek, ha alszik.

* A nagytestvér biztosan azonnal játszani szeretne a kicsivel. Ne tiltsuk ezt meg neki, hiszen neki is éppen olyan joga van ölelgetni a testvérkéjét, mint a nagymamának, sőt. Mutassuk meg neki, hogy kell bánni a babával.

* Ne hagyjuk ki a napi teendőkből. Előfordulhat azonban, hogy nem akarja ezeket a dolgokat csinálni, ilyenkor ne erőltessük.

* Már korán magyarázzuk el, hogy ami az egyiké, az a másiké is.

* Mindig dicsérjünk. A nagytestvért dicsérjük meg, ha szépen szólt a kicsihez, ha megsimogatta a hátát, ha kihozta a tiszta ruhát. Erősítsük benne a jó testvér önképet!

* Ne hasonlítgassuk a testvéreket egymáshoz! Nincs két egyforma gyerek, ezt minden szülő tudja.

* Kerüljük azokat a helyzeteket, amelyek bűntudatot ébresztenek a testvérekben. Semmi baj nincs azzal az érzéssel, amikor a nagytestvér kupán akarja vágni a kicsit, de szülőként mindenképp meg kell akadályoznunk ebben a gyereket.

* Mindegyik gyermekünkben találjuk meg azt az egyedi, pozitív tulajdonságot, képességet, amely rá jellemző, és ezt gyakran erősítsük meg benne.

* Vegyük észre azokat a helyzeteket, amikor a gyerekek nem veszekednek, és nem keltenek semmilyen feltűnést, csak jól elvannak.

* Ha rokonok/ismerősök érkeznek babalátogatóba, akkor a nagyobbik gyermeknek is hozhatnak ajándékba valami apróságot, hozzá menjenek oda, őt csodálják meg elsőként, vagy hallgassák meg milyen új verset tanult az óvodában, stb.

* Nagyon fontos, hogy ne hanyagoljuk el a nagyobb gyermeket! Szervezzünk kettesben olyan programokat (amikor a kicsi alszik, és a nagyi vagy az apu tud rá vigyázni), amelyek az ő életkori igényeinek megfelelőek, vidámak, mert ezek mindkettőnket feltöltenek.

* Fokozzuk a testi kontaktust igénylő játékokat! Csiklandozós, gyömöszölős, ölbe vevős játékokra ekkor fokozottan szüksége van elsőszülöttünknek, hiszen azt látja, hogy a kicsit is gyakran felvesszük, dajkáljuk, s ez neki is jár.

* Hagyni kell a gyereket, hogy a maga tempójában és az ő közös nyelvükön keresztül kerüljön közel a kistestvéréhez.

* Akarva-akaratlanul adódhatnak olyan helyzetek, amikor a testvérek rivalizálnak. Ha valami apró-cseprő vitáról van szó, jobb, ha nem avatkozunk bele. Oldják meg egymás között!

A másik oldal

A kisebb testvér szemszögéből egészen más a helyzet, az idősebb lehet egy legyőzendő „ellenség”. A picinek soha nem adatott meg az elsőnek járó kitüntetett figyelem. Éppen ezért igyekszik már az elejétől minél inkább felhívni a figyelmet magára. A harmadik testvér érkezése esetében a helyzet sok mindenben hasonlít az előzőekhez. Főleg akkor nehéz a kicsinek, ha nagy a korkülönbség a nagyok és közte. Bár sokszor annyira nagy is lehet, hogy a legkisebb inkább egykeként éli az életét.