A féltékenység az attól való félelemben gyökerezik, hogy kívülről egy harmadik személy megbontja a létező, működő (szerelmi) egységet. Azzal fenyeget, hogy lehasítja rólunk az énünk egy részét jelentő társat, akit addig önmagunk kiteljesedésének fogtunk fel.

Ha két ember egységének működése zavart szenved, nemcsak a másik iránt lesznek kételyei, hanem saját magával kapcsolatban is. Bűnösség, zavar, önértékelés-csökkenés, bosszú és ehhez hasonló érzelmek támadhatnak. A féltékenység tehát egyet jelent a kapcsolat feletti kontroll, a biztonságérzés elvesztésével. Különbséget teszünk féltékenység és irigység között: a féltékenység lényege, hogy meg akarjuk tartani, ami a miénk, az irigységé pedig, hogy vágyunk valamire, ami nincs a birtokunkban.

A féltékenység érzése erősen beszűkíti a személyiséget. A féltékeny ember másra sem tud gondolni, másról sem tud beszélni. Ez a „beszűkültség” a gyermekkor sajátossága. Csecsemő-, illetve kisgyermekkorban anya és gyermeke közt a kapcsolat olyan, mintha egy test, egy lélek volnának — ezt szimbiotikus kapcsolatnak hívjuk. 

A szélsőséges féltékenység mögött meghúzódhatnak korábbi kapcsolatok rossz tapasztalatai, de sokszor az érzelmi örvények inkább gyermekkori eredetűek: a szülőkkel kapcsolatos korai elhagyottság vagy becsapottság újraélése a szerelmi viszonyokban. Beindíthatja önbizalom-probléma, de akár a feldolgozatlan testvéri rivalizálás is, mely mögött az a kínzó vágy rejlik, hogy egy hozzánk közel álló személy figyelme és szeretete kizárólagosan ránk irányuljon.

A szerelmi féltékenység fajtái:

1. A birtoklásból eredő féltékenység (csak az enyém vagy): Amikor valaki teljes kontrollt szeretne gyakorolni a másik felett. Ellenőrzi minden lépését, tudni szeretne minden percéről.
2. Kisebbrendűségi érzésből eredő féltékenység (nem vagyok neki elég jó): Ha valakinek önbizalom-problémái vannak, akkor folyamatosan összehasonlítja magát másokkal, és általában alulmarad. Féltékenykedésével valójában partnere folyamatos visszajelzésére, külső megerősítésre vágyik.
3. Ha magunkból indulunk ki (mennyi jó férfi/nő van még): Ha flörtölünk valakivel, vagy felkavar egy találkozó a volt párunkkal, akkor otthon féltékenykedni kezdünk. Mivel megfordul a fejünkben a félrelépés gondolata, feltételezzük, hogy a másikéban is megfordulhat.

 

Férfiféltékenység

A csúnya vagy önmagukkal elégedetlen, önmagukban bizonytalan férfiak általában hajlamosabbak a féltékenységre. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a kevésbé vonzó és kevésbé domináns hímek nagyobb valószínűséggel szorulnak ki a szaporodásból, több a riválisuk és a félnivalójuk, hogy akad majd náluk jobb. A férfiféltékenység evolúciós szempontból tehát elsősorban az apaság bizonyosságának védelmére alakult ki. Mindez persze a mélyben működő nyers program, mely a felszínen szerelemként, ragaszkodásként fogalmazódik meg. 

Női féltékenység

A közös gyermekvállalással természetesen a nő is kockáztat, mégpedig azt, hogy a férfi idővel elhagyja. A nő azzal még nem feltétlenül veszíti el a partnerét, ha az szexuálisan félrelép. Az igazi veszély akkor áll elő, ha a férfi érzelmileg köteleződik el egy másik nő iránt. A férfi tipikus kérdése a társ félrelépése esetén: „Lefeküdtél vele?” A nő tipikus kérdése: „Szereted?” A nő tehát alapjában a férfi elköteleződését félti, arra érzékeny, mert ennek hiánya veszélyezteti az utód felnevelését.

Szélsőséges féltékenység

A féltékenység szélsőséges formája már pszichiátriai kezelést igényel, mert a paranoid pszichózis egy fajtájává fejlődik. Ekkor a féltékenység téveszmék formáját ölti. Sajnos sok gyilkosságnak féltékenység az oka.

Megoldás

A féltékenység is egyfajta kommunikáció, ezért a megoldás is abban rejlik. Faggatással, minden ellenőrzéssel, vallatással csökken a szorongás. Mivel a szorongáscsökkenésnek erős jutalmazó hatása van, a féltékeny személy mintegy megtanulja, hogyan tudja csökkenteni a szorongását, ezért újra és újra egyre intenzívebben fog faggatni, kérdezősködni, ellenőrizni. Ennél jobb megoldás a deszenzitizálás, amikor arra kényszerítjük a féltékeny felet, hogy önmaga érje el szorongása csökkenését saját gondolati tevékenységével. Ha megakadályozzuk a nyomozást, akkor arra kényszerítjük, hogy önmaga találjon szorongáscsökkentő gondolatokat. Még több sikerrel járhatunk, ha a féltékeny partnerünk kérdéseire, faggatózásaira eltúlzott, vicces, abszurd válaszokat adunk. A féltékenység kezelése természetesen csak akkor vezethet sikerre, ha valóban semmi alapja, s valóban csak a féltékeny fél fejében él.

A súlyos féltékenységi téveszmék esetén azonban szakember segítségét kell kérni. Ha nincs betegségtudatunk, valószínűleg az a legjobb, ha kilépünk a romboló kapcsolatból.