A párkeresés gyakran hosszadalmas és fájdalommal, egyúttal örömmel teli időszak is. Szinte mindenki életében a párkapcsolat a legfontosabb. Mégis, ahogyan arról már korábban is írtam, a kapcsolat — házasságon belül és kívül is — gyakran nem tartós. Hogy tovább erősítsük, elsőként azzal kell szembesülnünk, mi az, ami számunkra a leggyakoribb konfliktusforrás, illetve mi az, ami megakadályoz bennünket a kedvesünkkel való felhőtlen boldogság elérésében.

A társadalomtudósok és a pszichológusok szerint a kapcsolati nehézségek okai a következők: a kommunikáció hiánya, a féltékenység, az együttlét vágyának hiánya, a gyakori veszekedés különféle dolgok miatt, az együtt maradás megtagadása. Bármi legyen is az oka egy párkapcsolat megromlásának, az valaminek a következménye, egy folyamat, mely lépésről lépesre eljutott a jelenlegi állapotba.

Gyakran előfordul, hogy egy pár nem tud érdemlegesen egymással lenni, az eltöltött idő alatt szinte függetlenül élik az életüket, nem törődnek a másikkal. Ilyenkor beszélhetünkkevesebb minőségi, együtt töltött időről. Ennek aztán a félrelépés lehet az egyik következménye.

A házasságon kívüli kapcsolatok létrehozása nagyon gyakori oka a válásnak. Hogy némelyek miért tekintenek ki, azt sok mindennel lehet magyarázni: a legtöbbször az elidegenedéssel és az intimitás hiányával, ezek pedig megcsaláshoz vezethetnek. Aféltékenység — legyen az testi vagy lelki — az alacsony önbecsülésből és a kisebbrendűség érzéséből származik.

A valamikori szerelmesek sokszor egy olyan pontra jutnak, amikor már nem értik egymást, elbeszélnek egymás mellett, nincsenek közös témáik. Mintha két idegen élne egy légtérben. Ugye, ez nem mindig volt így? A kapcsolatok elején a rendszeres megbeszélésekre az egyéb ügyek intézése vagy leginkább a gyerek(ek) körüli tevékenységek megszervezése miatt nem jut idő. Nem ritkán az egyik fél túlzott pénzhajhászása egyenlőtlen gyermeknevelési terhet eredményez a másik félnél, ami folyamatos szidalmazáshoz, a párja hiányának bizonygatásához vezet. És valóban: a pénztelenség és a kudarcként megélt mindennapi jelenségek rányomják a bélyegüket a magánéletre is. Nem könnyű egy anyagias világban megállj!-t parancsolni, illetve megmaradni annak, aki a kapcsolat elején voltál. Mindig a pénz körül van vita. Nincs elég, vagy ha van, nem tudja beosztani, kifolyik a keze közül.

Nem feledkezhetünk meg a területünkre is jellemző nehézségekről, mint amilyen az alkohol, a játékszenvedély és a droghasználat. Ezek a függőségek nem egyik napról a másikra alakulnak ki. Azt is mondhatjuk, hogy a függő személyiségén kívül igen fontos szerepet tölt be a környezete is — a kora gyermekkori és a kapcsolati egyaránt. Vagyis ehhez is két emberre van szükség. Ilyenkor fenyegetéssel, vitákkal, ígérgetésekkel nem lehet előbbre jutni. Sokszor mindkét félnek szakember segítségére van szüksége, vagy egy erős támogatói hálóra.

Mégis a legfájdalmasabb párkapcsolati gondoknak az agresszivitást és a családon belüli erőszakot látom. Sajnos ez az a helyzet, amelyből a kiszabadulás tűnik az egyetlen jó megoldásnak. Ez, mint tudjuk, nem történik meg azonnal, mert ott vannak bennünk a félelmek és a feszültségek, a megoldatlan ügyek pedig csak halmozni tudják a gondokat. Ebből úgy lehet hatékonyan kilépni, hogy a saját félelmeinket kezeljük — ha kell, szakember segítségével vagy külső támogatással. Az agresszív viselkedés mögött mindig van egy tettes és egy áldozat. Az áldozat úgy szabadulhat meg a családon belüli agressziótól, ha fel tudja építeni a saját önbizalmát, hitét. Hogy ez mikor valósulhat meg a családon belül, és mikor a család felbomlása árán, az teljes mértékben egyén- és esetfüggő.

Mivel a legtöbb eset említésekor kimaradt a megoldási módok megemlítése, ezt a következő cikkemben fogom pótolni, tárgyalni.