A házasság egy új egység – közösség születése, és ahogyan az emberi életnek, úgy a házastársi viszonynak is van egy íve, egy folyamata, amelyet az évek során bejár. Bár vannak eltérések, nagy vonalakban azonban minden pár hasonló tapasztalatokra tesz szert, a kapcsolat dinamikája sok közös vonást mutat.
A tökéletes házasság nem egy állandó állapot, amely az esküvő napján elindul és a felek életének végéig tart. Sokkal inkább egy növekedési folyamatról van szó, amely sok munkával és tudatos odafigyeléssel érik be. Két ember egy közös életet valósít meg magának. Egy életközösséget, amelyben a pár megteremti a saját kultúráját, amelyben tisztelik egymás céljait és értékelik az őket egymással összekötő szerepeket. Ezek a szerepek merőben újak, hiszen nem tanítják iskolában hogy hogyan kell jó feleségnek, illetve férjnek lenni. Csupán a szüleinktől kapott minta áll a rendelkezésünkre, legtöbbször őket próbáljuk leutánozni.
Az egyik felosztás szerint beszélünk Álomszakaszról, melyben minden nagyszerű, olyan, mint egy beteljesült álom. Az együtt járás során szerzett tapasztalatok szükségszerűen torzítják a realitásérzéket. Jellemző, hogy pánikszerűen kerülik a konfliktusokat, hiszen a konfliktusok jelenléte azt sugallná, hogy ők mégsem olyan jó pár, mint amilyen lenni szeretnének. Az álomszakaszban csak „MI” van, az „ÉN” pedig háttérbe szorul. Ekkor a „Szeretlek. Soha sem hagylak el. Mindig te leszel az első.” Érzések dominálnak. Ezt követi az Illúzióvesztés szakasza. Általában ekkor érkeznek a gyermekek. Természetes, hogy ilyenkor a figyelem nagy része a babára összpontosul és a pár elsősorban szülőpárként és nem házaspárként funkcionál. A korábban került konfliktusok most felszínre törnek. A párhuzamos életek érzelmi eltávolodáshoz vezetnek, ezért egy heves vita során elhangoznak olyan kifejezések is, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak a pár számára. Fontos, hogy válás helyett inkább arra kellene figyelniük, hogy megtanuljuk azt, amire ez az időszak tanítani akar bennünket. Megtanulni azt szeretni, aki a másik a maga valójában. Ez a Felfedezés szakaszával folytatódik, amikor megtanuljuk a párunk egész személyiségét tisztelni, újra kell tanulni beszélgetni, a beszélgetések pedig utat nyitnak a meghittség, az intimitás elmélyülésére. Hallgassuk meg egymást! Támogassuk egymás fejlődését. Ne engedjük, hogy az egyik fél fejére nőjön a másiknak! Segítsük egymást a tanulásban, a karrierépítésben, az álmok megvalósításában. S végül a Mélység szakaszában a pár végre hátradőlhet és élvezheti mindannak gyümölcsét, amiért az előző három fázisban oly sokat dolgozott. Az egymás iránti bizalmat nem veszélyeztetik a régi sérelmek felemlegetése.
Egy másik felosztás először a Mézeshetek, hónapok szakaszát említi, amit első sorban a szenvedély hajt, minden csak a turbékoló kettesről szól és arról az intenzív vonzalomról, ami miatt úgy döntöttek, hogy az oltár elé járuljanak. Ezután a Megszokás, megállapodás következik, vagy az úgynevezett ráébredés fázisa, amikor olyan dolgokat tudnak meg párjuk erősségeiről, gyengeségeiről és szokásairól, amikről korábban nem tudtak, vagy boldogan nem vettek tudomást. Ugyanakkor, ebben a mézeshetek utáni, de még gyerekvállalás előtti fázisban hatalmi harcok is kialakulhatnak, ahogy mindketten más-más, illetve közös célokért dolgoznak. Ezt pedig a Családközpontúság váltja fel, az időszak, amikor a legtöbb házastárs a családalapítással, új ház vásárlásával, karrierépítéssel, esetleg váltással tölti idejét és próbálják összetartani ezt a zsúfolt, rohanó modern életet. Ugyanakkor ezek mind-mind kimeríthetik egy házasság erőforrásait. Sokat kell itt dolgozni a kapcsolaton, hogy eljusson az Újra kettesben fázisba, azaz az „üres fészek”-be. Vagyis amikor a gyerekek felnőnek és kirepülnek. A korábbi szakaszok ügyes megoldásai után ez az időszak üdítő lehet. Új kalandokba keverednek a párok, új dolgokat ismerhetnek meg, és büszkélkedhetnek azzal, amit elértek: az együtt töltött idővel, és a gyerekeik sikereivel. Sajnos, azonban sok pár számára nehéz újra együtt lenni, amikor már nincs mire koncentrálni. Ezután jön ugyanis a Megcsináltad! Szakasz, vagyis, amikor kievickéltek a társak a családi élet káoszából anélkül, hogy szakítottak volna. Ez a beteljesülés szakasza, azon párok időszaka, akiknek a gyerekei már kirepültek, de ők még mindig élvezik, hogy együtt vannak és valószínűleg életük végéig együtt maradnak. Mindeközben bármikor bekövetkezhet a Kitörés, amikor a stressz okozók megszakítják a közös élet előrehaladását. A férfi tipikus kérdése a társ félrelépése esetén: „Lefeküdtél vele?”. A nő tipikus kérdése: „Szereted?”. A nő tehát alapvetően a férfi elköteleződését félti, arra érzékeny, mert az utód felnevelését ez veszélyezteti.
Szélsőséges féltékenység
A féltékenység szélsőséges formája már pszichiátriai kezelést igényel, mert a paranoid pszichózis egy fajtájává fejlődik. Ekkor a féltékenység, ill. a megcsalatási fantáziák téveszmék formáját öltik. Sajnos sok gyilkosság történik féltékenységi motívumból.
Megoldás
A féltékenység is kommunikáció, ezért a megoldás is abban rejlik. Faggatással, minden egyes ellenőrző akcióval, vallatással csökken a szorongás. Mivel a szorongáscsökkenés erős jutalmazó hatással bír, ezért a féltékeny személy mintegy rátanul arra, hogyan tudja csökkenteni szorongását, ezért újra és újra, egyre intenzívebben fog faggatni, kérdezősködni, ellenőrizni. Ettől jobb megoldás a deszenzitizálás, amikor arra kényszerítjük a féltékeny felet, hogy önmaga érje el, saját gondolati tevékenységével, hogy lecsökkenjen szorongása. Ha megakadályozzuk a nyomozást, akkor arra kényszerítjük, hogy önmaga találjon szorongáscsökkentő gondolatokat. Még több sikerrel járhat, ha a féltékeny fél is benne van ebben, s partnerének kérdéseire, faggatózásaira eltúlzott válaszokat ad, melyek viccesek, abszurdak. A féltékenység kezelése természetesen csak akkor vezethet sikerre, ha valóban semmi alapja, s valóban csak a féltékeny fél fejében születik.
A súlyos féltékenységi téveszmék esetén legjobb szakember segítségét kérni. Ha azonban nincs betegségtudat, valószínűleg a legjobb kilépni a romboló kapcsolatból.