A szexualitás csupán látszólag biológiai-fiziológiai jelenség. Minden társadalom működése meghatározza azt, hogy a létezés különböző szféráinak milyen sajátosságokkal kell rendelkeznie a zavartalan társadalmi üzemeléshez. A szexualitás a létezésnek olyan területe, ami jelentős mértékben befolyásol számtalan társadalmi folyamatot, jelenséget (a népesedéstől kezdve a személyközi kapcsolatok jellegén át egészen a fogyasztói szokásokig és az életmódig). Mivel az életnek szinte minden területét áthatja, ezért a társadalom különböző mechanizmusokkal, intézményekkel szabályozza azt, hogy az letmegnyilvánulások közül mi tekinthető az adott korban, kultúrában, társadalomban szexuális és nem-szexuális
jellegűnek, a szexuálisnak minősülő jelenségek közül melyek legitimek, társadalmilag elfogadottak és melyek elfogadhatatlanok illetve közömbösek.
A nemi azonosság, nemi szerep, a nemhez való igazodás folyamata
A két nem valamelyikébe születünk bele (ritka kivétellel), és a legtöbb gyerek elsajátítja annak a biztos érzését, hogy ő fiú-e vagy lány. Első hallásra ez egy evidenciának hangzik, amivel fölösleges foglalkozni, hisz minden megy a maga útján. Míg a nemi státusunk genetikailag meghatározott: XX vagy XY nemi kromoszómával születünk, addig a nemhez tartozó p s z i c h o l ó g i a i , szociológiai szerepünk hosszú folyamat során alakul ki. A gyerek az interakciók segítségével azonosul a biológiai nemével (nemi identitás), majd az ehhez tartozó pszichológiai szerep erre épül rá. A nemi szerep tehát a kultúra terméke. Minden kultúra a férfiak és nők közötti biológiai különbséget a minden területét átható szokások, hiedelmek, merev normák sokaságával színezik. A társadalom íratlan szabályokkal, elvárásokkal határozza meg, hogyan kell egy kislánynak, kisfiúnak, majd később egy nőnek ill. férfinak viselkednie. Ez alól a személyiségjegyek sem kivételek. A kultúra által az adott nemhez megfelelőnek tartott viselkedések és tulajdonságok elsajátítását nemhez igazodásnak nevezzük. Fontos tudni, hogy a nemi identitás nem azonos a nemhez igazodás (nemi szerep) fogalmával. Gondoljunk csak egy lázadó tini lányra, aki nagyon is tudatában van saját nemével, mégsem kerüli az ún. férfias viselkedéseket.
A nemi szerepek elsajátítása:
1. A szociális tanuláselmélet a nemhez igazodó viselkedéseket úgy kezeli, mint minden egyéb viselkedést, nem feltételez semmilyen sajátos pszichológiai elvet vagy folyamatot annak magyarázatában, miként igazodnak a nemüktől elvártakhoz a gyerekek. Egyszerűen azt állítja ez a teória, hogy a gyerekeink azt tanulják meg, amit a környezet (a kultúra) jutalmaz ill. elkerülik, amit büntet. S mivel a nem az, ami alapján a kultúra jutalmaz, ill. büntetéseket osztogat, így igazodik a gyerek a saját neméhez. Már a csecsemőket is másképp (más színű ruhába) öltöztetik, más játékot kapnak attól függően, hogy fiúk-e vagy lányok. Emellett a szülők mind verbálisan, mind fizikailag többet büntetik a fiúkat. Felmerült egy kérdés, hogy talán azért viselkednek a szülők másképp a különböző nemű gyerekekkel, mert a csecsemőknek a veleszületett temperamentumuk más. A fiúk pl. több figyelmet követelnek környezetüktől, és eleve nagyobb fizikai agresszióval rendelkeznek, mint a lányok. Talán van ebben is igazság, de az bizonyos, hogy a szülők a gyerekeikhez sztereotip elvárásokkal közelednek. Általánosságban is elmondható, hogy kultúránkban a fiúk nőies viselkedésének tabuja erősebb, mint a lányok férfias viselkedéséé. A szülők és kortársak befolyása mellett a TV is fontos szerepet játszik a nemi szerepek sztereotípiáinak megerősítésében.
2. A kognitív elmélet azzal foglalkozik, hogyan alakul ki a nemi identitás, ami kb. 2 és 7 éves kor között történik. Az ilyen korú gyerekek túlnyomórészt a vizuális benyomásaikra hagyatkoznak, így pl. a legtöbb 4 éves gyerek szerint a nem (szexus) megváltoztatható (pl. átöltöztetéssel), míg a 6-7 évesek döntő többsége szerint már nem. Azt is nehéz megválaszolniuk a kicsiknek, hogy ha felnőnek, anyukák vagy apukák lesznek-e. Az elmélet azt állítja, hogy 2-2 és fél éves korban belép a képbe a nemek különbségeinek tudatosulása, vagyis a nemi identitás döntő szerepet játszik a nemhez igazodásban. A menet a következő: Én fiú/lány vagyok, ezért fiús/lányos dolgokat akarok csinálni.
A pszichoszexuális fejlődés szakaszos folyamata, életkori sajátosságai:
Az első teljeskörű magyarázatot a pszichoanalitikus elmélet próbálta adni, amelyben Freud úgy vélte, hogy a gyerek első öt évében olyan fejlődési szakaszokon megy át, amelyek hatással vannak a személyisége alakulására. Ezeket a szakaszokat pszichoszexuális szakaszoknak nevezte. E szerint a gyerek születésétől fogva rendelkezik a testi gyönyörök érzésének képességével, és így a szexuális attitűdök kialakulása már a születéssel megkezdődik. A testközelség nagyon fontos a kicsi számára többszörösen is, mivel szoptatáskor nemcsak testi táplálékot kap, hanem lelki táplálékot is. A test melege, szaga, a tapintás ismerőssége biztonságot ad. A stabil, szeretetteljes kapcsolat az anyával szükséges alapja annak, hogy kialakuljon a szeretni tudás képessége. A korai anya-gyerek kapcsolat prototípusa a későbbi kapcsolatoknak.
Freud az első másfél évet orális szakasznak nevezi. A gyerek rájön, hogy a szája különös örömforrás, mindent begyömöszöl, amit csak talál (cumit, takarót, játékszert, stb). Ez a szájjal kapcsolatos öröm (rágcsálás, szopás, harapdálás) akkor is kellemes érzést kelt, ha a tárgy egyébként ehetetlen. Dupla gyönyört jelent az ujjszopás, mivel ilyenkor nemcsak a szopás okoz örömöt, hanem az is, hogy az ujja is a sajátja, ami szintén stimulálódik. Mindezek az autoerotikus történések a szexualitás csírái, hiszen a kéz, a száj fontos szerepet tölt be a későbbi szexuális életben is. Ezért nem szabad ezeket a tevékenységeket letörni, csupán szabályozni. Az anális szakasz kb. 3 éves korig tart, amikor kicsit egyre inkább érdekelni kezdik a széklet, a vizelet kiürítésével kapcsolatos dolgok. Ezek visszatartása, majd kiengedése örömet okoz. Számára semmi sem gusztustalan. Durva, elsietve kialakított szabályok a gyerekben azt az érzetet kelthetik, hogy a teste és annak minden funkciója valami ijesztő dolog. A következő a fallikus szakasz (fallosz = merev hímvessző). Ebben az időszakban a legkellemesebb testi érzéseket a genitális területeken szerzi. Ugyanakkor már befejeződött a tisztaságra való szoktatás, és kezdődik a szemérem érzésének és szokásainak a kifejlesztése. Ez ugyancsak a nemi szervek felé irányítja a figyelmet. Sok kisgyerek szinte maszturbáció-szerűen ingerli nemi szervét. Kisiskolás korban a szexuális fejlődés úgy tűnik, mintha leállna (latencia szakasz). Természetesen ez nem pontosan így van, de az tény, hogy a hangsúly áttevődik az intellektuális fejlődésre, és a versengés lesz fontos. A pszichoszexuális fejlődés szempontjából döntő hatású változások majd a következő életszakaszban (genitális szakasz), a prepubertásés pubertáskorban következnek be, amikor is a nemi hormonok „feszültség alá helyezik” az eddig már kialakult személyiségstruktúrákat. Az egészséges szexuális fejlődéshez a környezeti ártalmak elkerülésére is szükség van. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a határt a szülő hol és hogyan húzza meg. Két csoportba oszthatjuk a veszélyeket: a tiltás, és a szexualitás túl korai felébresztése. Az ijesztgetés, büntetés igen gyakori módszer mind a szülők, mind a nevelők körében. Ezzel azonban csak az érhető el, hogy a gyerek megtanulja az intenzív reakciókból, hogy most valami különlegesen rossz, bűnös dolgot csinált, amit legközelebb jobb, ha eltitkol. A tiltás sokszor még inkább odaköti a figyelmét a kellemes játékokra, csak már kellemetlen érzés (bűntudat) kapcsolódik hozzá. A másik nagyon káros hatás, ha a szülői szeretet szexuális színezetet kap, ami ritkán tudatos. A gyerekben gyakran kelt zavart a mintegy játékként történő szoros testi kapcsolat, esetleg a nemi szervek is ingerlődnek ilyenkor. Sokszor csak évek múltán merül fel, mint zavaró emlék, mint kellemetlen fantáziák magja. A szexuális ingerlés elkerülése miatt fontos, hogy a szülők nemi élete ne a felnövő gyerek előtt történjék, mivel megterhelő számára ez a korai élmény, ami külön elemzést érdemelne. A túlzott szabadosság, meztelenség nem felvilágosítás, hanem „csábítás”. A televízió, újságok, plakátok szexuális felhívó jellege sem kívánatos a fejlődő gyermek számára.
Erikson modellje a pszichoszociális fejlődésről: a serdülőkorig nagyjából Freud modelljét követi, elmélete szerint személyiségünk összetevői veleszületetten adottak, és az egyes összetevők kimunkálásának van egy életkor-függő optimuma, továbbá az összetevők végső formájukat társas interakciókban nyerik el. Erikson ott jelölt ki új fejlődési stádiumot, ahol a testi-fizikai érés, mentális műveletek és a társkapcsolati jellemzők együttesen jellegzetesen új mintázatot mutattak, de a nyolc szakasz nem teljesen azonos értékű, mivel az ötödik állomás, a serdülőkor kitüntetett jelentőséget kap: itt integrálódik tudatosan először az összes korábbi periódus. Erikson szerint ez a legfontosabb, egyben legkritikusabb szakasz (identitás - szerepkonfúzió - serdülőkor, genitális fázis). Az identitáskrízis elnyúló időszakát moratóriumnak nevezzük. Ekkor birkózik meg a serdülő a nemi éréssel, a felnőtt szerep bizonytalanságaival és itt integrálja mindazt, amiket az előző időszakokból hozott magával) Ami közelebbről a szexualitást illeti, a modernizálódás és individualizálódás fokozatosan felbontotta a szex-szerelem-házasság XIX. századra általánossá vált szentháromságát. E folyamat során először a házasság szakad le a szexualitásról és szerelemről, de a házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat az érzelmi motiváltság (az intimitás) legitimálta a társadalom szemében. A XX. század második felében azután a szexualitás és a szerelem is leválik egymásról: a szexuális kapcsolat a szexuális vágy személyhez nem kötődő kielégítésének terepévé válik. Míg az idősebb generációk esetében eltűnő félben vannak a nemek között különbséget tevő szexuális elvárások, a fiatalok körében viszont ez a különbségtétel sokkal kisebb mértékű: közöttük az aszexualizáltabb női és a szexualizáltabb férfi viselkedésminták érhetők tetten. Továbbra is azt állíthatjuk, hogy a nők egy jelentős csoportja viszonylag későn kezdi a nemi életet, házasságkötés előtt nincs vagy csak kisszámú kapcsolata van, ritkán és kevésszámú partnerrel van együtt és a szexualitás a férfiaknál sokkal kevésbé örömforrás számára. Az aszexuális nő és a szexualizált férfi tradicionális modellje az, ami eltűnő félben van vidékünkön, viszont a legfiatalabb generáció áll legközelebb e hagyományos felfogáshoz adataink tanúsága szerint, mivel a legfiatalabbak körében kisebb mértékben közeledett egymáshoz a két nem szexuális gyakorlata, mint a társadalom egészében. A fiatal generációk esetében az alkalmi, futó jellegű kapcsolatok aránya megnőtt. Ez tekinthető a szexualitás tradicionális normáitól való megszabadulásnak, de ugyanakkor értelmezhető oly módon is, hogy a szexuális együttlétben a partner személye érdektelen, maga a szexuális gyönyör az, ami fontos.
Összegzés:
Miközben a társadalom egészét (az idősebb korosztályokat) egyrészt a férfi és női szexuális viselkedési minták közeledése, másrészt a férfi és női szerepeket elválasztó vonal elhalványodása jellemzi, addig a legfiatalabbak körében egy olyan „neokonzervatív” fordulat megy végbe, ami a szexuális gyakorlat területén az aszexuálisabb női és szexualizáltabb férfi viselkedésminták felerősödését és a tradicionális férfi és női társadalmi nemi szerepek feléledését jelenti. A fiatalok körében az aktív nemi élet is egyfajta közfogyasztási cikké vált. A nyolcadik osztályosok igen nyitottak a szexualitás iránt. Már ekkor megkezdik a nemi életet, vagy legalább megpróbálnak nemi kapcsolatot létesíteni. A fiataloknak majdnem a fele önbizalomhiányban, alacsony önértékelési gondokkal, helytelen test- és énképpel szenved. Megoldásként a korai anya-gyerek, ill. szülő-gyerek kapcsolat ápolását tartom, ez által a családon belüli légkör, melyben a gyermek biztonságot, törődést érez. Érezze, hogy valahova tartozik, s ne elsősorban a kortársai, a média és a külvilág hatása legyen élete meghatározója.