A boldogságot nemcsak állapotnak, hanem folyamatnak is lehet tekinteni. Ebben a megközelítésben a boldogság út a céljaink felé. Vagyis: célok és akadályok nélküli boldogság nincs — mindkettő kell hozzá.
 

Martin Seligman amerikai pszichológus megalkotta a PERMA betűszót, mely szerinte a boldogság alkotóelemeit reprezentálja: az emberek akkor boldogok, amikor jelen van a pleasure (élvezetek, mint egy finom étel, forró fürdő stb.), az engagement (az elmélyülés egy élvezetes vagy kielégítő tevékenységben), a relationships (szociális kapcsolatok, melyek a boldogság legmegbízhatóbb fokmérői), a meaning of life (vagyis az élet értelme, valamilyen felsőbb cél vagy küldetés) és végül az accomplishments (eredmények, vagyis valami kézzelfogható siker). A vallás a fent említett PERMA-modell számos elemét adhatja, és ezzel hozzájárulhat az egyéni boldogságérzéshez.
 

Maslow állítása szerint a fiziológiai szükségleteink legyenek kielégítve, biztonságban tudjunk élni, a szeretetkapcsolataink legyenek rendben, az emberi kapcsolatokban a kölcsönös tisztelet és együttműködés hatékonyan valósuljon meg, végül az ember legyen képes arra, hogy előrejusson céljainak megfelelően az életben, hogy a benne levő képességek megvalósuljanak, és ezzel előbbre vigye magát az életet.

 

A buddhista értelmezés szerint a végső szabadsághoz a Nemes Nyolcrétű Ösvény vezet — Nirvána, mely az örökké tartó béke állapota. A végső boldogságot csak úgy érheti el valaki, ha túljut a sóvárgás minden formáján.
 

Keresztény értelmezésben a Biblia nem adja meg a szó fogalmi meghatározását. Bőven szól azonban arról, hogy Isten szerint kik a boldogok. A mindennapi szóhasználatban a boldogság a gondoktól és bajoktól mentes életet, a hiánytalanság és hibátlanság állapotát jelenti. Ha a boldogság összemosódik a szeretet meglétével, vagyis a szeretet egyúttal boldogság is, akkor a szeretettől hamis elvárásaink lesznek, amelyek ha nem teljesülnek, akkor a szeretetet magát kérdőjelezik meg. A szeretet ilyen formán történő átértelmezése még nagyobb gondot okoz az ember Istennel való kapcsolatában. Ha ugyanis a szeretetnek ezt az önző változatát rávetítjük Istenre, akkor arra gondolhatunk, hogy Istennek boldoggá kellene tennie bennünket, mégpedig oly módon, hogy úgy alakítsa a körülményeinket, hogy azokban jól érezzük magunk anélkül, hogy meg kellene változnunk. Isten természetesen sehol nem ígér ilyenfajta boldogságot. A Biblia szerint tehát a boldogság az Istennel való kapcsolat rendezettségének következménye. Ez az állapot pedig kegyelemből lehet a miénk, nem cselekedetekből. A boldogság Isten ajándéka, áldása a benne bízó ember számára. Amíg az Ószövetségben a boldogság, tehát az áldás az ember hűségének, istenszeretetének a jutalma, addig az Újszövetségben a Jézus Krisztus által elnyert üdvösség feletti öröm.

 

A férfi részéről a legfontosabb megelégedettségi tényező, ha van állása, és el tudja tartani a családját, a nő részéről pedig, ha a családjában meg tudja teremteni azt az anyaszerepet, amely mellett nincs nagyon leterhelve egyéb teendőkkel is, ha szabad a választásában, hogy gazdasági kényszer nélkül annyit tudjon vállalni az egyéb tevékenységekből, amennyi felé a szíve húzza. Az is nagyon fontos tényező, hogy a családban élők boldogabbak, mint az egyedülállók. Számos felmérés bizonyítja, hogy a családban való élés erősíti az egészséget és meghosszabbítja az életet, szinte boldogságszérum tud lenni.

 

A pozitív pszichológia a hagyományos pszichológia kiegészítéseként jött létre annak tudományos tanulmányozására, hogy a tudósok hogyan segíthetik az emberi élet kiteljesedését, ha arra koncentrálunk, mi az, ami sikerült, nem pedig arra, amiben kudarcot vallottunk mind egyéni, mind társadalmi szinten. Bizonyos kutatások azt mutatják, hogy csak az elmúlt három hónapban történt események határozzák meg a boldogság mértékét, az azt megelőző időszak az emberi elme vívódása, a múlt újra meg újra felelevenítésének végtelenített játéka csupán. Sonja Lyubomirsky boldogságkutató szerint a boldogság képessége fejleszthető, a boldogság tanulható. Nekünk kell és érdemes minél teljesebben, nyíltabban, őszintébben kifejeznünk szeretetünket a másik iránt. A szeretet cselekvő érzés, azaz nem a kapás vágyára épül, hanem a másik félre való kiterjesztésre, ezt pedig a tetteinkkel tudjuk leginkább kifejezni.

 

Az erosz és az agapé kétféle szeretetérzése közül szerelemben az erosz hatalmát érezzük: magunkénak szeretnénk tudni a másik felet, szüntelen együttlétre vágyunk. Az agapé viszont az érett szeretet: mindenre készek vagyunk a másikért. Ilyen a felnőtt szeretet, az igazi barátság, sőt a felebaráti szeretet altruista tettei is erről szólnak.

 

Ha a szüleinktől megtanultuk, hogyan tehetjük a másik embert boldoggá, vagyis mi magunk is miképp kaphatunk mástól örömöt vagy tartósabb boldogságot, akkor nem kétséges, hogy ezt magától értetődően visszük tovább a felnőttkorunkba. Van egy fontos kérdés: mi az én felelősségem abban, hogy a nekem fontos emberekkel nem tudok boldog kapcsolatot fenntartani? Ha nem tesszük fel ezt a kérdést, máris csak vádolni, okolni tudunk, ami sehová sem vezet.

 

Az életépítés feltételeinek korlátozottsága miatt a fiatalok elégedetlenek, nehezebben találnak munkát, nem tudnak boldogulni, rosszabbak az anyagi körülményeik és nehezebbek a családalapítási lehetőségeik. Az igényeik viszont jóval magasabbak a korábbi évtizedekben tapasztaltnál. Az idősek ma is elégedettebbek — pedig a szociális körülményeik meg a gazdasági viszonyok nem annyira kedveznek nekik —, és főként azok nyilatkoznak így, akiknek vannak velük törődő szeretteik. Az idősek, akik már sok mindenen túl vannak, megküzdöttek az élet nehézségeivel, megéltek jót és rosszat, tudják értékelni a létezést, azaz az életet magát.

 

Kötelezzük el magunkat a céljaink mellett, legyünk optimisták,  nyilvánítsuk ki hálánkat, gondolkodjunk pozitívan, hagyjunk fel a rágódással, gyakoroljuk a jócselekedeteket, dolgozzuk ki a saját védelmi módszerünket baj esetére, ápoljuk a társas kapcsolatainkat, élvezzük az apró örömöket, törekedjünk áramlatélményekre (flow), gazdagítsuk spirituális életünket, meditáljunk, törődjünk testünk fittségével, mozogjunk eleget.

 

A valódi boldogság szinte mindig küzdelemmel, verejtékkel, nyugtalansággal jár: az érzést a remény és a kétség közti hányódás, a kudarcok és a sikerek, a meg nem értettség és az elismertség, a kitaszítottság és az elfogadottság váltakozása jellemzi.

 

Magazinokban gyakran olvashatunk közhelyes „boldogító” szabályokról, közülük említenék is néhányat: Légy hálás mindazért, amid van! Gyakorold az optimizmust és a derűlátást! Ápold társas kapcsolataidat! Tűzz ki olyan célokat, amelyek boldoggá tesznek nemcsak akkor, amikor eléred őket, hanem minden egyes feléjük megtett lépésedkor! Mindennap legyen egy jócselekedeted! Bocsáss meg! Élvezd és értékeld az élet apró örömeit! Sportolj rendszeresen! Ezek olyan üzenetek, amelyek esetében nehéz nem észrevenni, hogy éppúgy segíthetnek bennünket, mint egy ima.